Az esemény gerince, központi eleme a többnapos busójárás, a maga nemében a világon egyedülálló farsangi karnevál, melynek nem is lehetne jobb helye, mint a több mint kilencszáz éves Duna-parti város, Mohács, amely önmagában is megér egy kirándulást.
A busójárás eredetének magyarázata komplikált kérdés, nagyon sokan próbálták már megfejteni eredetét, több-kevesebb sikert, nemegyszer kiadós vitát, sőt vihart könyvelve el munkájuk gyümölcseként.
A „farsang farkán” (kedden) koporsóégetés a főtéri nagy máglyán – mondják, jelképesen elégetik a telet, s immár jöhet a tavasz. Az átváltozás és az újjászületés jegyében zajló farsangi események legismertebb elemei az ijesztő álarcot viselő, nagyrészt állatbőrökbe öltözött, övükön kolompot viselő, kezükben hangos kereplőket forgató, ijesztő, ámde (némi szakrális italtól végül is jókedvű) mégis alapvetően barátságos „busu”-k, (más szóhasználat szerint „busó”-k - vagy „búso”-k)   „alakoskodó” szokásai, hagyományai szerint zajló látványos farsangi események.
A busójárás időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik, és minden évben a böjti időszak kezdete (húshagyókedd) előtt hat nappal veszi kezdetét, amely nap így értelemszerűen mindig csütörtökre esik.
A sokácok kifejezésével az eseményt pokladénak nevezik, ami a karnevál szó horvát megfelelője. Jelentése ez esetben ennél kicsit tágasabb, kiegészülvén azzal az átváltozással, mely a zord télnek tavaszba fordulását jelenti, ezért úgy tartják, a poklade a mohácsi busójárás értelmezésében a tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének ünnepe is.
Leírás ki
Hozzászólások
Küldd tovább