És ha visszagondolok erre az egész időszakra,rá kell jönnöm miért is lehetek igazán hálás. Ezt az egész időszakot végig aktívan élhettem meg, kórházi befekvés és komplikációk nélkül és a párom csodás társam volt az egész időszakban. Egy ilyen friss kapcsolatot könnyen szétmarhatott volna ennyi új és nem tervezett dolog, de minket pont ellenkezőleg…még közelebb hozott egymáshoz minden egyes nap.
Úgy érzem nem lesz könnyű megszoknom a nagy változást, de a párom és a családom ott lesz mellettem, és segítenek az átállásban. De aki a legnagyobb segítségemre lesz mindebben, az a kisfiam…(milyen érdekes ezt kimondani). Aki segít felnőnöm a feladathoz és partner lesz a mi közös munkánkban, aki megtanít odafigyelni az igazán fontos dolgokra és az élet legértékesebb pillanataira.
Érzem, megváltozik minden, most egy ideig teljesen más életet fogok élni, mint amihez tévésként hozzászoktam az elmúlt 11 évben. A pörgést, a sok embert, a sok szervezést, az estig tartó forgatásokat, a naprakészséget felváltja a kevés alvás, a teljes odaadás, az óvás, a féltés, az etetés, a ringatás, a csendes órák, a hangos sírások váltakozása.
Leírás ki
Hozzászólások
Küldd tovább